A rögzített fogszabályozó készülék segítségével többféle fogmozgatást lehet kivitelezni, mint a kivehető fogszabályozóval. Ahhoz, hogy megértsük, hogy működik a rögzített fogszabályozó készülék, először tekintsük át a rögzített fogszabályozó részeit. Általánosságban mutatjuk be a rögzített fogszabályozó részeit, manapság már rengeteg típusú rögzített fogszabályozó rendszer elérhető, ezért egyes rendszereknél lehet, hogy több vagy kevesebb része, vagy más részei is vannak a készüléknek.

A rögzített fogszabályozó készülék részei

• Bracket: általában fémből vagy porcelánból készült szerkezet, amelyen vízszintesen egy csatorna található, amiben az ív fut. Ezen kívül az egyéb kiegészítők rögzítésére szolgál a bracketnek a szárnya (gumikarikát helyeznek a bracket szárnyára, amely az ívet a helyén tartja), illetve egy pöcök, amelyre például rugót lehet csatlakoztatni.
• Ív
• Tubus: a 6-os (néha 7-es is) fogakon helyezkedik el, alagútszerű fém kiegészítő, amelyben az ív végződik.
• Gyűrű: a 6-os fogakon helyezkedik el, a külső oldalán egy tubus van. Funkcióját tekintve ugyanaz, mint a tubus.
• Ligatúra gumi: apró gumikarikák, amelyek az ívet a bracket-en tartják.
• Kiegészítők: mini implantátum csavar, rugók, egyéb kiegészítők.

A rögzített fogszabályozó készülékek lehetséges nagy száma abból következik, hogy a rögzített fogszabályozónak sok része van, és az egyes részek is sok módon készülhetnek. A rögzített fogszabályozó variációi nem véletlenszerűen alakultak ki. Minden eltérő design azért született meg, mert az eltérő kialakítás más erőket generál. A fogszabályozó kezelés alapja pedig az, hogy vannak különböző irányú erők, amik a fogakat mozgatják. Bizonyos esetekben nagyobb, más esetekben meg kisebb irányú erőre van szükség. Az éppen szükséges erőket befolyásoló tényezőkből mutatunk most be néhányat.

A rögzített fogszabályozó készülék variációi

• Bracket: A bracket-en van egy csatorna, amelyben az ív fut. Hivatalosan ezt hívják a bracket slot-jának. Ez lehet több méretű, a gyakorlatban két méret a gyakori. Ezen felül a slot-nak van egy szöge is: az eltérő szög alapján beszélhetünk Edgewise, Roth és MBT technikáról. Nem a konkrét elnevezések vagy szögek az érdekesek, hanem az, hogy már a bracket kiválasztásakor is nagyon sok lehetőséggel találkozik a fogszabályozó orvos. A bracket-eket érintő másik fontos kérdés, hogy hova ragasszák a bracket-et, hiszen ez is olyan tényező, amely meghatározza, hogy milyen irányú és nagyságú lesz az erőhatás.
• Ív: az ív általában rozsdamentes acélból vagy nikkel-titán ötvözetből készül. Keresztmetszetét tekintve lehet kerek vagy szögletes, formáját tekintve lehet pl. ovoid (és még számtalan formájú).
• Ligatúra gumi: a hagyományos rögzített készülékeknél gumikarikát tartják az ívet a bracket-eken. Ezzel szakítanak az ún. önligírozó vagy önzáródó készülékek, ahol a bracket-ek úgy vannak már kialakítva, hogy van bennük egy zárszerkezet, amely az ívet a bracket-en tartja.

Melyik készülékkel?

Ha ilyen sok a variáció, honnan tudja az orvos, hogy melyik rögzített fogszabályozó rendszert kell használni?

Mint sok más területen is, a rögzített fogszabályozó készülékek kiválasztásakor is több jó megoldás létezik. Vannak olyan helyzetek, amikor az egyik készülék hatékonyabb, mint egy másik, de sok esetben a készülék bizonyos elemeinek a megválasztása nem bír klinikai jelentőséggel. A gyakorlatban a kezelőorvosok nagy része elkötelezi magát egy rendszer mellett és majdnem minden esetéhez azt használja. Ennek megvan az a pozitívuma, hogy  a kezelőorvos nagy tapasztalatra tesz szert egy rendszerben. A rendszerek közötti elhanyagolható különbségek folyamatos tanulmányozása helyett az orvos olyan klinikailag jelentős kérdésekkel tud így többet foglalkozni, mint például a bracket ragasztási helyének a helyes megválasztása.

A rögzített fogszabályozó felhelyezése, a ragasztás

A rögzített készülék ragasztása két módon történhet: direkt ragasztással és indirekt ragasztással.

Direkt ragasztás

A rögzített fogszabályozó készülékek ragasztása legtöbbször ezzel a technikával történik. A direkt ragasztás lényege, hogy a fogak előkészítése után a fogszabályozó orvos egyesével helyezi fel a bracket-eket a kívánt pozíciókba. A ragasztás a bracket típusától, bracket-ek számától és az orvos tapasztalatától függ, átlagosan egy – másfél órát vesz igénybe.

Indirekt ragasztás

Indirekt ragasztás esetén a bracket-eket előzetesen egy egyedi sablonba (műanyag sín) helyezik és a sablont helyezik be a páciens szájába. Ebben az esetben a bracket-eket nem egyesével kell felragasztani, így a páciens kevesebb időt tölt a rendelőben a ragasztáskor. (A páciens jelenlétét nem igénylő előkészítő fázisok viszont hosszadalmasabbak, mint a direkt ragasztás esetén.) Általában nehezen elérhető helyeken (pl. fogak belső ívére ragasztott) szokták alkalmazni.