A fogszabályozó kezelésnél három fázist különböztetünk meg.

A fogszabályozás lépései:

• Kezelést előkészítő fázis
• Aktív kezelés
• Retenció, aktív kezelés utáni fázis

Kezelés előkészítése

A kezelés előkészítésébe tartozik a fogszabályozás szempontjából releváns információk összegyűjtése és a kezelés megtervezése. Az információk összegyűjtése a konzultáción történik. A konzultáció általában 30 – 45 perc, de ennél az esettől függően lehet persze rövidebb vagy hosszabb is. Arról, hogy hogyan zajlik egy konzultáció, illetve milyen információkra van szükség a tervezéshez, ebben a cikkünkben írunk részletesen. Dióhéjban megismételjük, hogy mire kell kiterjednie a fogszabályozási konzultációnak:

• Páciens általános egészégügyi állapotára, fogazatára: Fogszabályozás előtt el kell végezni a fogszabályozó orvos által javasolt fogászati kezeléseket. Ezek fogszabályozás esetén lehetnek bölcsességfog eltávolítások, tömések, fogkőeltávolítás.
• Páciens célja, motivációja: Meg kell érteni, hogy mik a páciens elvárásai (funkcionális, esztétikai, esetleg pszichológiai), és fel kell mérni, hogy az elvárások megvalósíthatóak-e. Mérlegelni kell a fogszabályozó kezelés előnyeit és hátrányait.
• Lenyomatvétel: Láthatatlan fogszabályozásnál és kivehető készülékeknél a lenyomat a tervezés és a későbbi gyártás egyik pillére, ezért azoknál kiemelten fontos. Rögzített fogszabályozó esetén is kulcsfontosságú a helyes kezelési terv felállításához.
• Száj- és arcfotók: A páciensről készülhetnek fotók, amelyek a tervezést segítik. Az ilyen körülmények között készült fotók orvosi titkok, későbbi esetleges szakmai célú felhasználásukat mindig a páciens beleegyezése előzi meg, és a páciens a képen nem azonosítható (pl. szem kitakarása).
• Röntgenfelvételek: A röntgenfelvételek elősegítik az általános fogászati problémák feltárását, az egyes fogakat érintő fogszabályozási rendellenességek azonosítását (pl. számfeletti fog, nem előtört fog), illetve az állcsontok egymáshoz való viszonyának elemzését. A gyakorlatban panorámaröntgen (OP) mindig, teleröntgen sok esetben készül.

A kezelést előkészítő fázisban a konzultáció után következik a tervezés, a kezelési alternatívák felállítása. A kezelési alternatívák felállítását a fogszabályozó orvos végzi, majd az alternatívákat megvitatja a pácienssel egy következő személyes megbeszélés alkalmával. Miután a páciens meghozta a döntést (legyen-e kezelés, ha igen, melyik alternatíva) az egyes alternatívák előnyeinek és hátrányainak a mérlegelésével, kezdetét veszi a kezelés aktív időszaka.

Aktív kezelés

Az aktív kezelés legtöbbször két részből áll:

• Készülék átadása, rögzített fogszabályozó esetén felhelyezése
• Készülék rendszeres ellenőrzése, állítása (a fogszabályozó aktiválása)

Készülék átadása vagy felhelyezése

Láthatatlan fogszabályozás vagy  kivehető készülék esetén az elkészült készüléket a fogszabályozó orvos a páciens szájába bepróbálja, ellenőrzi, hogy a készülék megfelelően illeszkedik-e, illetve információkkal látja el a pácienst a készülék ápolásával, viselésével kapcsolatban. Rögzített fogszabályozás esetén a fogszabályozó orvos felragasztja a készüléket. A rögzített fogszabályozó készülék részeivel és a ragasztással külön cikkben foglalkozunk. A rögzített fogszabályozó felhelyezése általában egy – másfél órát vesz igénybe, a beavatkozás hossza függ többek között a kezelőorvos tapasztalatától és a választott rögzített készülék típusától.

Fogszabályozó aktiválása

A fogszabályozó aktiválása alatt a készülék ellenőrzését, állítását értjük. A készülék típusától függően lehet, hogy gyakrabban kell aktiválásra járni (láthatatlan fogszabályozásnál két hetente kell új sín), vagy valamelyest ritkábban (rögzített készüléknél általában 4 hetente). Az aktiválások gyakoriságát mindig a kezelőorvos határozza meg. Az aktiválás alkalmával több minden történhet: rögzített készüléknél lehet szükséges beavatkozás az ívet tartó gumikarikák cseréje, ívcsere, rugók alkalmazása vagy bracket átragasztása; láthatatlan fogszabályozásnál szükség lehet kiegészítők ragasztására.

Retenciós, aktív kezelés utáni fázis

Miután az aktív kezelés véget ért (pl. a kezelőorvos a rögzített fogszabályozót eltávolította), a páciensnek retenciós készüléket (más néven retainer-t) kell viselnie. A retenciós fázisra azért van szükség, mert a fogak az aktív kezelés végére elért állapotból elvándorolhatnak, és a fogazat részben vagy teljesen visszarendeződhet. A retenciós készülék célja tehát az, hogy az elért állapotot megtartsa. A retenció történhet mélyhúzással készített retainer-rel, rögzített (ragasztott) retainer-rel, illetve kivehető lemezzel. A retenciós fázis hossza pácienseknél eltérő, többek között függ attól, hogy mennyit kellett mozgatni a fogakat. A retenciós készülékkel is vissza kell járni aktiválásra (sokkal ritkábban, pl. évente egy-két alkalommal).