A retenció a fogszabályozó kezelés aktív fázisa utáni szakasz, melynek célja, hogy a fogak visszarendeződését megakadályozza. A retenció retenciós készülék segítségével történik, ami lehet kivehető vagy rögzített.  Először vizsgáljuk meg általánosságban, hogy milyen tényezőktől függ, hogy a retenciós fázisban milyen készülékekre (illetve milyen időtartamban) lesz szükség.

A retencióhoz használt készülék típusa és időtartama több tényezőtől függ:

• A kezelt fogazati rendellenesség okától, súlyosságától
• A páciens korától: például a fiatal szervezet jobban regenerálódik, ezért gyorsabban mehet végbe a szövetek átépülése (rövidebb retenciós fázis). Ugyanakkor a növekedésben lévő fogazatnál hosszabb ideig lehet szükséges a retenció, mert a növekedés okozhatja a fogak visszarendeződését. A két említett tényező (gyorsabb regenerálódás és növekedés) ellentétes irányban hat, páciensenként eltérhet, hogy melyik hatás az erősebb.
• A kezelésben érintett fogak számától, illetve attól, hogy mennyit kellett a fogakon mozgatni, illetve milyen erőkkel történt a fogak mozgatása. Ha a fogmozgatása mértéke nagy, vagy nagy erővel történt a fogmozgatás, hosszabb retencióra van szükség.

Az általános tényezőkön túl bemutatjuk, hogy milyen esetekben nincs szükség retencióra, mikor szükséges fix retainer, illetve milyen esetekben végezhető kivehető készülékkel a retenció.

Nincs szükség retencióra

• Ez az eset viszonylag ritka.
• Elülső keresztharapás kezelése után. Elülső keresztharapásnál a felső metszőfog az alsó metszőfog mögé harap. A fogszabályozó kezelést követően a felső metszőfog már helyesen, az alsó metszőfog elé harap, és a felső metszőfog valamennyit fed az alsó metszőfogból (overbite). Az overbite megakadályozza, hogy a keresztharapás visszatérjen.
• Bizonyos vegyes fogazati eltérések kezelése után
• Retineált vagy impaktált fogak sorbaállítása után

Fix retainer-re van szükség

• Alsó metszőfogak torlódását korrigáló kezelés után. Ebben az esetben általában szemfogtól szemfogig tartó fix retainer-t ragasztanak a fogak belső felére.
• Erősen rotálódott fogak korrekciója után.
• Réses fogazat, diastema medianum (felső metszőfogak között rés van) kezelése után.
• Amikor helyfenntartásra van szükség. Ilyen például akkor van, amikor a páciensnél később (akár hónapok múlva) implantátumot helyeznek be vagy a páciens hídpótlást kap. Ha a retenció nem sikeres, az implantátum behelyezéséhez szükséges terület a fogak elvándorlása miatt csökkenhet, és lehet, hogy az implantátum behelyezésére nem lesz elég hely.

Retenció kivehető készülékkel

• Oldalsó keresztharapás kezelése után
• Mélyharapás, nyitottharapás kezelése után
• Olyan egyéb kezelések után, ahol retencióra van szükség, és az eredmény megtartása kivehető retenciós készülékkel is biztosítható.

Mennyi ideig kell a retenciós készüléket viselni?

A szakirodalomban nincs konszenzus abban a kérdésben, hogy mennyi ideig kell retenciós készüléket viselni. Megemlítünk azonban két megközelítést, amely gyakori:

• A retenció az aktív kezelés időtartamának kétszereséig szükséges. Ha pl. egy évig van a páciensnek rögzített fogszabályozója, akkor két évig tart a retenciós fázis.
• A rögzített készülékes kezelést követően a retenció 3 – 4 hónapon át egész nap, részidőben (általában éjszaka) 12 hónapon át, vagy ameddig a növekedés befejeződik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azok a páciensek, akik a maradó fogazatra váltás után röviddel (12 – 13 éves korban) vesznek részt fogszabályozáson, tinédzser koruk végéig kell, hogy retenciós készüléket viseljenek majdnem minden esetben.